Az én lányom
Gondoltam megosztom veletek ezt a kis szösszenetet, ami ma délután (ovi után) a Fanni és köztem "játszódott" le. Csak azért, hogy ti is megtudjátok nem egyszerű vele az életem! ;)))
Délelőtt metélt tésztát gyúrtam és kifőztem, gondolván, hogy az én tésztaimádó nagylányom örülni fog neki.
Miután hazaértünk az oviból meglátta és rögtön kért is belőle. Elkezdte enni, én pedig megkérdeztem tőle, hogy finom-e?
A válasz: Igen, csak egy kicsit vastag. (Később rájöttem, hogy ezt a szélességére értette.)
Mire én: Nem is vastag, éppen hogy az ellenkezője. Nézd meg milyen szép vékony!
A válasz: Igen, igen. Csak egy kicsit vékony.
Hát ettől én kész vagyok! :S
6 megjegyzés:
:-DDDDDDDDDDDDD
Viki! Adnál egy mail címet? Illetve ide dobj egy levelet légyszi: bbogesz@mail.com
Köszi!
hihi, ismerős,ismerős!;)
Jó pofika!!! :DD
Lányok,hááát én akkor nem találtam édesnek. ;)
Viszont ez a válasz még mindig jobb, mint a " az oviban nem ilyen a színe, az oviban édesebb, az oviban finomabb" kezdetű mondatok! :D
Ezt nekem is szokta Dóri írni, hogy ő nem találta ilyen viccesnek, pedig én is jót mosolyogtam rajta. :-) Tudom, tudom, lesz még ennek böjtje, majd ti is jókat fogtok nevetni, ha én majd egyszer hasonló sorokat fogok írni.
De ami miatt még jöttem most, az az, hogy nézz be hozzám egy percre, meglepetés vár rád.
Megjegyzés küldése