2009. január 18., vasárnap

Kettősség

A filmes játék kapcsán jutott eszembe...én az életben is ilyen vagyok.
Egyszer vágyom rá, hogy a barátnőimmel találkozzunk és jókat beszélgessünk, ha egyszer beindulok nem kell félteni. ;)
Máskor pedig annyira vágyom, hogy egyedül legyek és csend legyen. Nos, erre mostanában nem volt példa, mert az 5 évesem is igencsak jó beszélőkével rendelkezik (vajon kitől örökölhette?).
Régebben, mikor még buszoztam középiskolás koromban, és olyan kedvem volt, akkor körülnéztem a buszon (úgy , hogy ne legyen feltűnő) és inkább leültem egy vadidegen mellé, csak, hogy ne kelljen beszélgetni. :DDD
Ha ma letennétek egy sarokba a hímzéseimmel és csend lenne és nyugalom, akkor szerintem még két hét múlva is ott lennék. ;)


3 megjegyzés:

Dora 2009. január 18. 19:41  

Viki, mennem kéne fürdetni, de azt kell mondanom, hogy detto.
Én is hányszor ültem le valami olyan helyre, ami messze mindenkitől, tuti tök ismeretlenek, hogy egy büdös szót se kelljen senkivel beszélgetni...

Delfike 2009. január 19. 8:18  

Én szintén detto!
Manapság már jobb szeretek itthon elücsörögni(hímezni),mint állandóan a városba futkározni.
Manapság már csak csendes szemlélődő vagyok,aki néha megszólal,aztán visszavonul a csigaházába...

Dviki 2009. január 19. 10:27  

DÓra, Delfike: örülök, hogy nem vagyok egyedül és hogy ezek szerint nem csak a közös hobbi köt össze minket, hanem még sok- sok apró dolog és érzés! :)